Gyula

We’re pleased to announce that The Old Reader will officially remain open to the public! The application now has a bigger team, significantly more resources, and a new corporate entity in the United States. We’re incredibly excited to be a part of this great web application and would like to share some details about its future as well as thank you for remaining loyal users. We’re big fans and users of The Old Reader and look forward to helping it grow and improve for years to come.

First off we want to say that it’s rare to have an application that inspires as much passion as The Old Reader has as of late. We think that’s a sign of greatness and all credit for that goes to the wonderful team that has been running the show including Dmitry and Elena. We’ve gotten to know them pretty well this past week and they are smart, honest, and passionate people. We’re happy to announce that they are still a part of the team and we hope they will be for a long time to come.  The new team will be managing the project and adding to the engineering, communications, and system administration functions.

So now for the future. The Old Reader is going to retain all of its functionality and remain open to the public. Not only that, we’re going to do everything in our power to grow the user base which will only accentuate the things that make this application special. To facilitate these improvements, we’re going to be transitioning The Old Reader to a top tier hosting facility in the United States this coming week. It’s going to require some downtime and for that we sincerely apologize, but it’s also going to mean A LOT more servers, 10x faster networks, and long-term stability. We realize that doesn’t make the downtime easy but rest assured that things are looking up.

Over the coming weeks we’ll talk more about the new team of The Old Reader. We’re looking forward to introducing ourselves and making significant improvements to this incredible application. Thanks for reading and thanks for using The Old Reader!

At this point we are quite confident that public The Old Reader will be available in the future, now with a proper team running it.

More details later this week.
Sorry about Monday. Again.

- veszek grapefruitot.
- fúj, én azt nem szeretem.
- jó, akkor csak magamnak veszek.
- miért csak magadnak?!

rozi is lassan nővé érik.

- bendegúz, te sem eszed meg a főzeléket?
- dehogynem. akármilyen szar is, megeszem, soha nem sértenélek meg.

persze én vagyok a hülye, hogy még csak normálisan se tudok bunkózni, mondom ingerülten a buszon mögöttem egy órája szipogó ipsének, te figyelj már, nincs zsepid? mire odatol egyet az orrom elé, hogy azt mondja, de, van, tessék.

A post by Kaspars Grinvalds from Posing App.

Previously published articles in the Posing Guide series contained hand illustrated posing samples as a guide or reference during your photo shoots. Based upon feedback and questions I received about these guides, I wanted to describe the process in a little more detail and show some real photos created while using these posing techniques.

I’d like to begin by stating once again – the main purpose of using posing samples is only to get your model into some starting point. That’s it. You don’t need to (and quite often you wouldn’t be able to) precisely recreate even the simplified illustrated pose.

This will be a three part series looking at standing, sitting and laying down poses for female models. For the the first article I chose seven sample standing poses and by slightly adjusting each pose I got 21 different photos. Now, let’s take a look at this process.

Pose 1

It is a good idea to start your photo shoot with some very basic, easy pose. That’s why I chose this one to begin with. It’s easy to describe and easy to understand – “portrait shot from a side”. So you might start with saying to your model “Ok, turn with your side towards me, turn your head to me and look right over the shoulder at the camera. Straighten your spine and keep hands loose by sides.”

Photo 1 – With these instructions you should get something like the first picture. The next thing without changing the pose, is to “find” the face expression you’re looking for. You may want to try moving from very subtle smirks to stronger smiles or even laughter. And once you have the expression (or different ones) you’re after, tell and show it to the model. Thereby it will be easy for the model to learn and repeat it.

Photo 2 – After I got the simple and kind expression I was looking for, I slightly changed my position and asked the model to keep looking back over her shoulder to the camera. Exactly the same pose, just taken from another angle and you already have a slightly different photo.

Photo 3 – Also many different looking directions and head tilts are possible. In this particular example I asked the model to look back down her body. This look works very well in many posing situations, creating yet another variation just by slightly adjusting the starting pose.

Pose 2

Seeing this sample illustration you should grab only the basic idea – “portrait shot with hands around the face”. That’s all you need for playing around with initial sample pose. Eventually you will come up with some nice variations of your own.

Photo 4 – Before getting to the hands, ask the model to stand facing the camera and support her body weight on just one leg. This instantly curves her body and her shoulder line is shifted. After that ask her to gently move her hands around the face and in the hair. Generally look for asymmetrical hand placements, but as you can imagine – many variations are possible.

Photo 5 – In this shot the only difference is slight tilting of the head and putting one hand behind the hair.

Photo 6 – To differentiate the look and feel, I once again asked the model to look down her own body and cropped tighter around the face. And again with only minor adjustments from one pose we’ve got 3 different photos.

Pose 3

Another easy pose with very simple idea – “hands connected on the chest”. Notice that hands are not really “crossed”, but “connected”. Also you should warn your model not to grip them too tight or press upper arms against the body. Simply put, the posture should feel comfortable and subtle.

Photo 7 – Before taking this shot, I showed the model the sample illustration and she tried to recreate it. This is as close as you usually get if you recreate the sample pose.

Photo 8 – The outlines don’t and won’t match perfectly. In this particular example I took a shot from higher angle aiming slightly down because I saw that this angle works better for the model.

Photo 9 – Another simple way of transforming the pose is simply mirroring it the other way around. And to even more differentiate it from the first shot, I asked the model to lean against a wall.

And then I moved closer and took a head shot for just another variation of the same pose.

Pose 4

This simple pose is again self-explanatory – “the model turned to the side with one hand on the waist”. That’s all I tried to recreate.

Photo 10 – Here I started straight away with mirroring the sample pose because this was the better looking side for my model. Remember that it is different for each person. If you are not sure, take both variations and ask your model which one she prefers.

Photo 11 – From side view I followed to 45 degree position and asked the model to keep looking to the camera.

Photo 12 – Lastly, I just moved farther away for wider frame. The same pose, but these minor variations provide you with greater choice of images to select from in post.

Pose 5

This pose provides simple yet elegant at the wall concept – “standing at the wall with hands behind the back”.

Photo 13 – Start with asking your model to support herself at the wall with her back. After that the first thing to take care of is shifting her body weight on one leg with the other crossed over it. Even if the legs are not visible in the frame, it is critical for forming the model’s body in S shape. Then ask her to place her hands behind her back asymmetrically. Finally ask her to lean forward slightly away from the wall with her upper body part.

Photo 14 – As usual I tried changing my shooting angle and took the next shot more from a side.

Photo 15 – And I continued to experiment with slightly different hand placement and head tilt. These images might be very similar, but most probably your subjects will be grateful for this kind of choice.

Pose 6

Another at the wall pose but this time with the model facing the wall. Easy to describe and recreate. Both hands are gently placed on the wall right in front of her just below the breast line.

Photo 16 – With the previous instructions the model easily achieved the described pose. And again I chose mirroring the sample illustration which already is one variation for any pose.

Photo 17 – Here I changed the shooting angle nearly parallel to the wall and cropped for a portrait shot.

Photo 18 – Finally the model changed the hand placement asymmetrically for just another variation.

Pose 7

This is a bit more challenging pose than the previous ones, so definitely some guidance for the model is required in order to recreate it.

Photo 19 – The trick for the model here is to stand slightly off the wall and support herself against the wall with the front shoulder only. Front hand is loosened by the wall. After that the model should support the body weight on the outer leg, kicking the hip out with the inner leg crossed over. The back arm rests on the hip and the elbow is pulled behind her back.

Photo 20 – After managing the starting pose I started to variate it. Here I moved closer for tighter crop and asked the model to lean slightly forward along the wall.

Photo 21 – And finally I asked the model to turn sideways, supporting against the wall with both shoulders. And to further differentiate the shots I asked her to look down her body.

So, that’s it. Out of 7 sample poses we managed to get 21 different shots. And as you can easily imagine, even these are only samples, adjustments and variations are indeed endless.

All of these illustrations and many more posing samples are available on Posing App for your mobile devices.

Kaspars Grinvalds is a photographer working and living in Riga, Latvia. He is the author of Posing App where more poses and tips about people photography are available.

Post originally from: Digital Photography Tips.

Check out our more Photography Tips at Photography Tips for Beginners, Portrait Photography Tips and Wedding Photography Tips.

Posing Guide for Photographing Women: 7 Poses and 21 Different Photos

Together they stand alone. Tetszetős The Newsroom-előzetes a tovább mögött. A nyári egyik legjobban várt visszatérő sorozatának stábját kivitték a sivatagba és ott forgatták le velük ezt a másfél percet. Jó.

© winnie for Sorozatjunkie, 2013. | Permalink | 2 hozzászólás | Hasonló témát olvasnál? Nézegesd a kategóriát(kat) amibe ez az írás tartozik: video.

Annyira igaz néha.

Mostanában rákaptam ezekre az interjú készítős cuccokra, remek ötlet, szép lassan elveszítem az egész olvasótáboromat, olvasni meg nem olvassa senki, de pont le se szarom, tessék, itt a tuti, erősen +18-as a szöveg, gyerekeket ne engedjük a monitor közelébe.

Na jöjjön a kérdezz-felelek.

Mivel szégyenszemre nem vagyok nagy blog olvasó, ezért csak bizonytalanul merem kijelenteni, hogy ma, Magyarországon, 3 olyan internetes, szórakoztató, privát web oldal van, ami a trágárság, a szókimondás és a vulgaritás oltárán áldoz hétről hétre.

2 olyan létezik még –tudtommal! - az enyémen kívül, ami nem szégyelli odatenni a frankót, ők pedig Izom Tibi és a Börtönszleng.

Hogy Tibi kicsoda, erről régóta folynak a találgatások, mert intelligenciáját tekintve lehetne akár egy pályáját elhagyó ex-bölcsész is, történetei azonban hűen tükrözik a taxis-kidobó-éjszakai életben pörgő, kigyúrt csávó mindennapjait.

A sztorik annyira életszagúak, hogy mindenki magára ismer, nem marad el a társadalomkritika és a tuti megmondása sem, a posztokban ott figyel az a réteg, akikkel nap mint nap szembejövünk az utcán, vagy mellettünk élnek a panelban, de terítéken szokott lenni a politika és a közélet, valamint a celebek is.

Tibi nem egy nyilatkozós fajta, nekem most mégis válaszolt pár kérdésemre.

Tiszteletem Mester! Első körben azt kérdezném, hogy mi van most a blogoddal, elköltöztél-e máshová, vagy hol lehet téged a legjobban nyomon követni?

A blog még él és működik, csak a posztok többsége már nem oda kerül ki, hanem a napikozlony.hu oldalra, amiket meg szépen linkelgetek a blogomon meg fbukon. A napikozlony úgy jött, hogy egyik olvasóm megkeresett kb. egy éve, hogy indított egy csináld magad újságírós oldalt, amit megköszönne, ha támogatnék saját betűkkel is. Mivel az oldal koncepcióját is jó ötletnek találtam, segíteni sem utálok mindig, a blog.hu pedig ugyan fasza dolog népszerűség elérésére, de én már rég elértem a bennem rejlő lehetőséghez viszonyítva a maximumot, így egy idő után már a kb. 1000 fix olvasón kívül mindenki csak azért klikkelt az oldalra, hogy utána gyorsan bezárja, úgyhogy nem láttam okát, hogy ne a napikozlonyre rakosgassam ki a posztokat.

Mikor és miért kezdtél el írni, mi volt a motiváció?

Öt éve kb. Állandóan sztorizgattam ugyanazt a 10 szar történetemet, úgyhogy gondoltam praktikusabb leírnom egyszer őket, aztán az ismerőseim, ha akarják, elolvassák, legalább addig is tanulják a betűket. Aztán a blogketrec betett ennek a belterjes sztorizgatásnak, mert elkezdtek mások is olvasni.  

Mik a visszajelzések a Magilla bekombinál című könyvedet illetően? Fogyott-e sok és szeretik-e a népek?

Kb. egy éves az utolsó infóm, akkor kb. 1000-1200 ment el, amiben az a jó, hogy abból egyet sem én vettem. Kiadói szempontból geci nagy bukó volt, szegények benéztek rendesen. Mert ugye vagy olyat írsz, aminek a tartalma önmagát is eladja, na ilyen hiú reménye senkinek sem volt, vagy maga az író személye, hogy kopasz proli taxis könyvet ír, eladja a terméket, egy ügyes marketing segítségével. A kúrós-baszós úszónőnél úgy tűnik bejött a stratégia, nálam meg beleállt a történet a földbe, mert a Magilla esetében csak annyi valósult meg az eladhatóságból, hogy volt a hátsó borítón egy négyjegyű szám, amiért elméletben el lehetett volna adni.

 A tartalmi részét meg ugye ki más, mint én basztam el, azt hittem, hogy most ki fogok kerülni a szűk blogos közegből, pedig nem kerültem ki, szerintem 95%-ban azok vették meg a könyvet, akik addig is olvasóim voltak. Viszont annyira görcsöltem azon, hogy olyat írjak, ami ugyanolyan, mint a blog, de annak is fogyasztható legyen, aki nem olvasta a blogot, hogy végül nem is tudtam jól megoldani a feladatot. Sokkal jobb olvasó vagyok, mint író, tudom mi az ami szar, és mi ami jó (http://ekker.tumblr.com/), de az a koncepció, hogy legyen klasszikus, realista mindennapi mocsok regény tiborosan, bár még a könyv alapját képező szerbes sztori kiindulása is megtörtént, ahogy minden más is 90%-ban a Magillában, kicsit elcsúszott a sci-fi felé, szándékom ellenére.  Hallottam pozitív véleményeket is, sőt tán még többségében is voltak, de magam sem vagyok teljesen elégedett. Most úgy kezdtem írni az újat, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a részletekre, a leíró részekre és kevesebbet erőlködöm azon, hogy cselekményt vezessek, ami nem az én asztalom, az már kiderült. Nathanp adott egy könyvet, a Piszkos havanna trilógiát, az csak megerősített benne, hogy nem azon múlik, hogy jó-e egy regény, hogy mennyire bozontos a története. Tévedés volt modern Rejtőt íratni velem, erre már rajtam kívül a kiadó is rájött.  De nem baj, a következőt úgyis csak saját zsebből fogom kinyomni pár példányban, mert a papír az nekem fontos, hiába lenne indokoltabb, egyszerűbb, olcsóbb e-könyvet csinálni. Úgyis magamnak akarok majd elsősorban bizonyítani.

Vannak-e hosszú távú terveid az írással, vagy ez csak hobbi, sima levezetés két gyúrás között?

Semmilyen tervem nincsen. Max kicsi dac van benne, amit ha kiírok, jobban érzem magam. Ha csak öten olvasnak el egy szöveget, ami azt és úgy adja vissza, ahogy a mindennapok történnek, káromkodással, parasztsággal együtt, az már némi elégtételt ad a sok képmutató, álszent szar szemét között. Itt nem azokra a dolgokra gondolok, amik szép gondolatokat, értékeket közvetítenek, hanem azokra, amik úgy tűnnek, mintha szép gondolatokat, értékeket közvetítenének, közben egy üres, felszínes, sekélyes hányások, amik arra jók, hogy az emberek önigazolásnak használják, hogy nézzétek én belájkolom ezt, hogy a világ csupa szépség és rózsaillat, látjátok én milyen jó ember vagyok?

Miközben az emberek többsége átver másokat, indulatokkal van tele mások és másmilyen emberek iránt, hazudnak, csalnak, lopnak, tele vannak téves előítéletekkel, tájékozatlanok, így szinte mindig és mindenben tévedésben vannak, és ahelyett hogy azon dolgoznának, hogy észrevegyék a körülöttük lévő világot, és megpróbálják megérteni, hamis önigazolásokat keresnek. Ráadásul kurva komolyan veszik saját magukat, márpedig az az ember, aki nem tud saját magán röhögni, marha veszélyes.

Mi a célod a bloggal? Puszta szórakoztatás, vagy üzenni is szeretnél vele az embereknek, felhívni a figyelmünket arra a sok ortopéd dologra, amit művelünk?

Előbb már részben megválaszoltam ezt a kérdést, meg magában a kérdésben is benne van a válasz: igen, szeretném felhívni a figyelmet arra a sok ortopéd dologra a figyelmet, amit művelünk. És ne csak azon akadjunk ki és azt ítéljük el, amit mások csinálnak, hanem azon is rágódjunk el picit, hogy mi milyenek vagyunk. Modoros blogon lehetett mérni, amíg volt komment, hogy pl. a szingli marketinges csaj milyen jót tudott nevetni a szoptató anyákon, a konyhásnéniken, a péniszpumpázó középkorú férfiakon, a szingliknél meg a marketingeseknél meg bedurrant a feje, hogy ilyen szar írást.

Mennyire fontos számodra a népszerűség? Mi a véleményed a Facebookról?

Nem mondanám magam különösebben népszerűnek, a dolgok, amiken van piros pötty facebook oldalnak is simán lehet annyi követője, mint nekem, 10 perc alatt bárki bármivel lehet „népszerű”, csak ezt a helyén kell tudni kezelni. A facebook alapvetően jó dolog, nekem semmi bajom vele, a hátulütője mondjuk pont az, hogy könnyen ad egy látszólagos népszerűséget, kislány lefotózza magát, kap rá ötven lájkot, legközelebb már kicsit bátrabb, többet rak a képre melléből, amire még több lájkot kap, nulla teljesítménnyel kivívta az emberek elismerését, amire mindenkinek szüksége van. És mondhatnám, hogy mennyivel többet ad az, hogy ha valaki azért kap elismerést, mert nagyon jól végzi a munkáját, remek pedagógus, fodrász, stb., de ez sem igaz, mert gyanítom, hogy egy kiváló pedagógus kevesebb pozitív visszaigazolást kap az élettől, mint a kislány a fbukos képeivel. És ez nem a kislány miatt van, hanem miattunk.

Mit jelent neked a káromkodás, a trágárság? Szerinted akkor is szórakoztató lenne a blogod, ha nem ilyen stílusban írnál?

Ne csak a hátrafelé íjazásra legyünk büszkék, hanem a magyar nyelv világszinten egyedülálló káromkodási lehetőségeire is. Egy brüsszeli feleannyira nem tudja a lónak zsíros gecijét az anyja szélfútta picsájából kinyalatni egy magyarral, mint mi egy brüsszelivel.

Egyébként statisztikailag nálam írásban még mindig kevesebbszer van káromkodás, mint a hétköznapokban élőszóban. És a statisztika nem úgy készül, hogy vannak a négydiplomás, balzac olvasó sosemkáronkodó történelem tanárnők, meg más senki.

Van családod? És ha igen, akkor tudják, hogy blogolsz? Mit szólnak hozzá?

Tudják, le se szarják. Kivéve a barátnőmet, wannabe nyelvtan tanár, ő a szerkesztőm, összes nyelvtani hibámat ki akarja állandóan javítani. Legalább sosem unatkozik.

Kiknek ajánlanád a Magillát, ki az a réteg, akinek szól?

Franc se tudja. Azt se tudom szól-e valakinek. Tényleg nem. Akik olvasták a blogomat, azok kb. tudják mire számíthatnak. Akik meg nem, olvassanak el két posztot és kb. arra.

Hogy állsz a politikával? Mennyire van jelen a hétköznapjaidban, mennyire befolyásolja az írásaidat?

A hétköznapjaimban emberek vannak jelen, és ezt a közeget, hogy emberek meg én is, befolyásolja, mert az emberek többségének gondolkodását meghatározza a politika, vagyis az, amiről úgy gondolják, hogy az, így kénytelen vagyok foglalkozni vele. Említettem, hogy rühellem a képmutatást, így nem nehéz kitalálni, hogy azt is rühellem, mikor általam személyesen ismert szar emberek, akik szűk körben szívesen szórakoztatják társaságukat olyanokkal, hogy banánt eszik néger mellett, meg a Balatonban pofán basz kislabdával nyugdíjasokat heccből, az nem a társadalom szemétdombjára kerül, hanem nagy góré lesz belőle. Ne legyen kétsége senkinek, rendes ember ritkán megy politikusnak, mert nem venné be a gyomra azt, amivel jár, ami így roppant közhelyesnek hangzik, ugyanakkor a lakosság nagy része bálványként tiszteli ezeket az embereket, akiknek csak egy szavába kerül, hogy bárkiről, a saját szomszédjáról rosszat gondoljanak, ha történetesen holnaptól a 170 cm magas sváb származású villanyszerelőket kell utálni.  

Engem nem lep meg, ha valaki lop, az sem ha kiderül, hogy kedvenc időtöltése a péniszpumpázás, az asszonyverés, vagy bármi, mert nem élek álomvilágban, éppen ezért zavar a percig komolyan sem vett ideológia gyártás, ami egy üres csomagolópapír, és komolyan nem tudom mi kell ahhoz, hogy az emberek ne basszák át magukat, és ha egy döglött borz szép kékbe van csomagolva, akkor már legalább amikor a szagát érzik, ki merjék nyitni, hogy hátha mégsem aranytojás van benne, amit egyébként tudat alatt tán sejtenek is.

Ja, de tudom mi kell hozzá: felfogni azt, hogy attól senki nem lesz rosszabb ember, ha belátja a tévedését, ettől nem fog összedőlni az egész világképe, akiknek pedig igaza lett, nem lesznek automatikusan jobb emberek nála, nem győzik le, nem győz a sátán, nem lesz világvége, csak kivettük a kezünket a fajanszból. Be kell tudni tölteni a tizenkettedik életévet.

Az olvasóid nagyon szeretnek, mert szókimondó vagy. Mennyire érzed feladatodnak, hogy mások helyett mondd ki az „igazságot”?

Nem szoktam kimondani az általam vélt igazságot, helyzeteket szoktam láttatni, jobban-rosszabbul, aztán mindenkire rábízom, hogy mire jut. Ezt az okoskodást, amit most csinálok az „interjúban”, nem szoktam a posztokban erőltetni, meg nem is szeretem, még magamtól sem.

Gondolkodtál-e már stand-up-oláson? Élőben mennyire vagy jófej és laza?

Nem. Életben sokszor egy befeszült geci vagyok, aztán nagy nehezen néha jófej, laza is tudok lenni. Pedig a szívem mélyén szeretnék állandóan vidám, mosolygós cuclibogyó lenni, csak hát kurva nehéz.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A legtávolabbi időpont, amiben tudok és merek gondolkodni az az aznap este, vagy max a másnap. Este iszom egy unicumot  meg egy sört.

Milyen blogokat szoktál olvasni?

Bevallom, lassan semmilyet. A sok információ kisütötte az agyamat, lassan már a tumblren is csak azt bírom fogyasztani, ami képből van és 1 másodperc alatt felfogom, hogy mit ábrázol.

Mik a kedvenc könyveid, kik a legkedvesebb íróid, akik hatással voltak rád?

Nem untatnék senkit olvasmányaimmal, meg nagyon hatással nem is tudom… Szeretem a középkori regényeket, onnan mondjuk tán a parasztok voltak leginkább hatással rám. De tényleg fogalmam sincs, bármiről lehet jól és rosszul írni, és tulajdonképpen úgyis minden inger, ami éri az embert, hatással van rá.

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál, további sok sikert kívánok és várjuk a posztokat!

amikor kiüvöltök a gyerekre, hogy hagyd abba a kopácsolást, vagy kitekerem a nyakad, és kiderül, hogy a szomszéd az, majdnem olyan, mint amikor kiüvöltök a szomszéd kölyökre, hogy hagyd abba az ugatást, és húzz anyádba, te neveletlen kis köcsög, és kiderül, hogy az én gyerekem az.

Az Apple termékek megjelenéseit mindig óriási hisztéria előzi meg. Az elhivatott vásárlók képesek napokig sorban állni, csak, hogy elsők közt kaparinthassák meg a legújabb almás kütyüt. A Somersby rájött, hogy végül is a ciderük is almás, szóval miért ne lehetne a körül is hiszti? Az új spoof szpotjukban a hosszú sorokban várakozó, majd az Apple Cider Store-ba beözönlő embereket figurázzák ki.

Néhány analógiát jól elkaptak, például amikor a lelkes vásárló megkérdezi a frissen csapolt pohár ciderről, hogy vezetéknélküli-e, vagy az eladó a kiváló tartalomról és könnyű használhatóságról beszél, akár egy iPohone-ról is lehetne szó. De mindezek ellenére a végén elhangzó, kevesebb app, több alma sor teljesen megbocsáthatatlan.

Feltételezett ügyfél: Whiskas Magyarország

Feltételezett brief:

Sziasztok!

Végre sikerült leülni Erikával, az új kommunikációs főigazgatóval. Óriási tervei vannak! Én speciel lehidaltam, de remélem, Ti kihívásként és lehetőségként értékelitek!!!!

Egy elég hosszú prezit lenyomott, de a lényeg egyetlen szóban is elmondható: EMBEREK!

Kicsit bővebben: azt ugyebár mind tudjuk, hogy a válság miatt baromi árérzékeny mindenki, pláne ha nem is magának vásárol, hanem „csak” egy macskának. Mi meg prémium szegmens vagyunk – lassan annyiba fáj egy alutasakos Whiskas, mint egy olcsóbb ebéd.

Na de pont ez az, amit Erika egy huszárvágással az előnyünkre fordítana: lehet, hogy macskaeledelnek drága, de ha a gazdi is ezt eszi (macska nélkülieknek csak Q3-tól kommunikálunk majd), akkor már is jó vétel kategóriába kerülünk.

Szóval a kampány célja, hogy a macskákról kiterjesszük az emberi fogyasztók felé a Whiskast – ahogy Erika találóan mondta, „a macskák Whiskast vennének” helyett „ az emberek Whiskast ennének” a cél (ez nem headline javaslat!).

Hat.idő: csütörtökön beszélnénk át Erikával egy doboz tonhalas Whiskas mellett, szóval szerda estig kéne nekem.

Üdv,

Szilvi

Az ügynökség feltételezett válasza:

Szia Szilvi!

Csatoltam a javaslatunkat.

Úgy gondolkodtunk, hogy először az alutasakos és konzerv termékeket jelenítenénk meg - a száraz macskaeledelre nehezebb átszoktatni a célcsoportot, mert az távolabb áll a hagyományos magyar ízlésvilágtól.

Ami a termékelőnyöket illeti, nagy viták voltak, hogy általában a macskaeledel-evés örömét kell-e kommunikálni (hiszen ez ma még nem számít elfogadottnak), vagy ezen belül a Whiskas előnyeire kell-e rámenni máris. Végül ez utóbbi mellett maradtunk, így nem mi tapossuk ki az utat a kereskedelmi márkáknak. Más kérdés, hogy egy, a macskaságot mint életérzést bemutató szpot ( pl a mindig talpra eső Nemcsák Károllyal (van kapcsolat!) vagy az óriási gombolyagokkal játszó Mucsi Zoltánnal) jelentős buzzt generálhatna a témában).

A sok termékelőny közül egyet választottunk ki: a ragyogó szőrt. Ezzel egyben a házi koszt ellen is megyünk (márpedig alapból az ember házi kosztot eszik ugyebár) – ráadásul a szép haj mindenkinek fontos.

Ami a konkrét megvalósítást illeti, nem változtattunk a bevált recepten: macska is van, ember is, mindketten áradoznak a termékről (reméljük, jogon átmegy a macska testimonial, ha már a "macskák 93%-a szerette" nem verte ki a biztosítékot ), illetve a szőrükről – a játékos kétértelműség jegyében. Szintén kétértelmű a headline – azt használtuk ki, hogy a „cica” macskát és csajt is jelenthet :))))))))

Hajrá csütörtöki meeting Erikával!

L.

Feltételezett ügyfél: TEVA Magyarország

Feltételezett ügynökségi levél:

Szia Tibor!

Egy jó és egy rossz hírem van, melyikkel kezdjem? :)

Nos talán a rosszal: bár nekem tetszett az „Ambroxol – már a neve is olyan, mint egy felköhögés” irány, Lajosék szerint – idézem – „lealacsonyítja  a terméket”. Ezek után a keresztapás-köptetős irányt már el sem mertem mondani nekik :(

viszont: a jó hír az, hogy Lajos kitalálta a tutit. Idemásolom, amit írt, nehogy bármi is kimaradjon:

„gondolom nektek is megvan az az érzés, amikor vasárnap délután együtt mókázik a család. mi ilyenkor általában generikus gyógyszeripari kvízeset szoktunk játszani, ahol az indikációk (pl naponta 1x kell fogyasztani, hurutos köhögésre) meg más jellemzők (pl íz, mellékhatás) alapján kell kitalálni egy-egy termék- vagy hatóanyagnevet. gondolom a célcsoport tagjai is gyakran játszanak hasonlót, így egy ilyen játszmát mutatva jópofán, mégis kimerítően meg tudnánk mutatni a legfontosabb jellemzőket (mellékhatás nem kell!). plusz egyből lejön a család miatt (legyen benne gyerek + nagyszülő!!!), hogy ez a gyógyszer az egész család számára megoldás”

Nem, nem fogjuk nektek kiszámlázni kreatív díjként :DDDD

Ditke

UI: A headline legyen „Több, mint egyszerű köptető*” – azért kell a kicsicsillag, mert igazából nem több, és azért kell a vessző, hogy elterelje a figyelmet a kicsicsillagról. 

Az ügynökség feltételezett válasza:

Szia!

Kész!

Üdv,

T.

A Digital Storm a nevéhez méltóan ismét egy mennydörgő PC-s konfigurációt rakott össze, a Hailstorm II-vel legalábbis már egy olyan masszív erőművet hoztak össze, hogy a hardcore játékosoknak egy szavuk sem lehet a kiépítést illetően. Rögtön négyféle modellel rukkoltak elő, és már a belépő szinthez is alapból jár a GeForce GTX 680 2Gb-os videókártya, a legfejlettebb konfigurációban pedig már három darab GeForce GTX TITAN 6Gb-os grafikus egység lapul.

Megjelenésében a Hailstorm II kellően robusztus, a Corsair Obsidian Series 900D PC-ház fekete toronyként magasodik az asztalon, oldalán pedig az átlátszó ablakon keresztül megleshetőek a komponensei, a négy hűtőventillátor, a folyadékkal működő hűtőrendszer, a GPU-egységek és i7-es processzor.

Az elülső alumínium panel felnyitásakor rengeteg slot bukkan elő, például betehető maximálisan 9 darab merevlemez vagy SSD három hot swap mount-tal, de négy darab 5.25 inch-es optikai meghajtónak is bőven jut hely. Két darab USB 3.0-s port biztosítja a szupergyors fájltranszfert, továbba négy USB 2.0-s csatlakozó szolgálja ki a perifériákat, ennyi komponens mellett nem csoda, hogy van lehetőség egyszerre két tápegységről is működtetni a kasznit.

A Digital Storm igyekezett biztosra menni a négy Hailstorm II modellel, mindegyiket egy 72 órás stressztesztnek vetette alá a különböző ipari sztenderdeknek megfelelően, hardver és szoftver szinten egyaránt, szóval valószínűleg nem zsákbamacskát vesznek majd a gamerek azért a sok pénzért, amit kiadnak érte. Merthogy az alapmodell is egy kisebb vagyon, 2.762 dollárba kerül (~ 648.000 Ft), míg a high-end szint ára már csillagászati összegnek számít a PC-k körében, ugyanis 8.085 dollárt kóstál (~ 1.9 millió Ft). Mindenki eldöntheti, hogy megéri-e ennyiért PC-re beruházni, mindenesetre lehet böngészgetni az egyes konfigurációkat, hogy mi dobja meg jelentősen a végösszeget.