
I like to think I have a pretty decent home office, but it's nothing at all compared to where the Space Station's astronauts get to work all day long.
Van a Csendes-óceánon három kis sziget, a Tokelau-szigetek. Nagyjából 1300 ember él itt, a GDP csak 1,5 millió dollár. Egyvalamiben viszont világelsők a tokelauiak. A szigeteknek ugyanis annak ellenére saját domain-neve van, hogy Új-Zéland részei, a .tk végződésü domain pedig iszonyatosan kelendő. A világon 24,5 millió honlap címe végződik .tk-ra ennél csak a .com végződés a kelendőbb.
Így tulajdonképpen több honlap van Tokelaura regisztrálva, mint amennyi Nagy-Britanniába vagy Kínába, pedig a szigeteken összesen is csak 120 számítógép van.
A siker titka egy holland férfi előrelátósága volt: 2000-ben Joost Zuurbier, a Freenom nevű cég elnök-vezérigazgatója felismerte, hogy nagy igény lenne a világon egy olyan szolgáltatóra, ami ingyen biztosítana domainneveket a honlapkészítőknek. Zuurbiert a Hotmail sikere ihlette meg, ugyanis a Hotmail is épp amiatt futott fel, mert elsőként kínált ingyenes levelezőszolgáltatást. Zuurbier hamar rájött, hogy Tokelaunak saját domainneve van, de semmit nem csinál vele, ezért a szigetekre utazott, és meggyőzte a vezetőket, hogy hagyják, hogy használja a .tk domaint.
Ezután kezdte a Freenom forgalmazni a .tk domaint, tök ingyen.
Először inkább nyugati diákok igényelték a szolgáltatást, mert minél olcsóbban szerettek volna weblapot indítani. A Freenom bevételei akkor lőttek ki, mikor a cég elkezdett reklámfelületeket forgalmazni az általa hosztolt .tk weboldalakon. 2009-ben, érezve a trendeket, levették a reklámokat, ekkor még jobban megugrott a felhasználók száma. Különösen Brazíliából, Kínából és Törökországból érkeztek regisztrációk, utóbbiak elköteleződése különösen érthető, hiszen a hivatalos török .tr domainért fizetni kell, a .tk pedig szintén olyan, mintha Törökországra utalna, mégis ingyenes. Az utóbbi években sikeresen tisztították meg a rendszert az adathalász és spamelő weboldalaktól is, így még tovább nőtt a szolgáltatás népszerűsége.
A domainpiac jelenleg a tokelaui GDP egyhatodáért felel.
A domain maga továbbra is ingyenes, a Freenom azonban plusz költségeket számol fel, ha márkaneveket regisztrálnak és ha az oldal neve 5 betűnél rövidebb. (Quartz)
just in case y’all forgot, this guy was the president of Russia before Putin
Hipnotikus!
Lelkesen posztolta az örömhírt, hogy már Blackberryre is van Twitter app. Egy Iphoneról. Ahogy valamikor 2012-ben mondtuk volna: epic fail!
BlackBerry is tweeting from an iPhone http://t.co/TAlDTazdsX pic.twitter.com/DUI3Nwuy6A
— The Verge (@verge) January 13, 2015

If you existed in the year 2014, you have probably either cringed or sang along or cringed while singing along to Taylor Swift's oppressively catchy song Shake It Off. Just why the hell is it so catchy ? Well, for one it's pop. But also as Chilly Gonzales explains, it's the same principles that has made other tunes annoyingly memorable.

HVG-s legenda leigazolását jelentette be ma reggel az Átlátszó. A híres és elismert oknyomozó újságíró 15 évig dolgozott a hetilapnál, de mostantól a Bodoky Tamás által vezetett újságnál folytatja. Első írásának első része már meg is jelent, az 5. kerületi ingatlanbizniszekről szól.
Szokott korzózni Budapest legforgalmasabb útján, a széles járdákon, a 100 éves házak, patinás színházak, hangulatos mozik, világhírű szállodák, kávézók és a fényárban úszó kirakatok között, a Nagykörúton?
Szokott a halál!
Kedden jött ki a hír, hogy 2014 júliusában a Nagykörúton, pontosabban a Dob utca és Erzsébet körút kereszteződésénél, a nyílt utcán megerőszakoltak egy nőt. (A támadó feladta magát). És ennek a borzalmas bűncselekménynek a helyszínén senki nem lepődik meg, hiszen a Körút egy borzalmas hely, ahol szinte kizárólag borzalmas dolgok vannak, és így borzalmas esetek is simán előfordulhatnak.
A város történetének talán legnagyobb vállalkozásában több, mint 250 épületet bontottak le, és körülbelül ugyanennyit fel is húztak, csak sokkal nagyobbakat. Ennek célja az 1870-es években az volt, hogy bécsi mintára felemelje, kényelmessé tegye és fejlődésnek indítsa Budapest belvárosát:
„A város zöme minden összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek némi jelét s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép, tágas s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén díszesebben építkezni, másrészt ez az út, mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni.” ( Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1868)
Ma (illetve az elmúlt 25 évben) a Nagykörutat minden jó és közepes ízlésű és érzésű fővárosi elkerülné, ha tehetné. Persze nem lehet elkerülni, mert átöleli a belvárost, összeköt számos fontos kerületet, átmegy egy csomó tömegközlekedési gócponton. Így naponta több százezer citromfej utazik át rajta. Köztük morgok én is.
A Körúton nagyon rossz sétálni, veszélyes biciklizni, idegesítő autózni és nyomasztó tömegközlekedni.
Miközben a közvetlen közelben a belváros számos része, a Kiskörút, az Andrássy út fejlődget, addig ezen a 45 méter széles és 4141 méter hosszú sávon valami érthetetlen átok ül. Minden, ami megpróbál gyökeret ereszteni ezen a felsózott földön, hamarosan rohadásnak, majd haldoklásnak indul. Legyen az art mozi, laptop kereskedés, kávéház, ruházati bolt, méteráru kereskedés, mindegy. Itt minden pusztulásra van ítélve. Sőt a város elmeszesedett ütőere több helyen aneurizma-szerűen kiszélesedik, betegesen felduzzad. Elég csak a rémisztő hangulatú Blaha Lujza térre vagy a húgyszagú Boráros térre gondolni. A Nyugati tér meg egyenesen magába sűríti a körútizmust a krematórium hangulatú Skálával, az életveszélyesen omladozó felüljáróval, a nyugati aluljáró szomorú kurváival.
Volt a Demszky-érában, a kilencvenes évek második felében egy hamar hamvába halt próbálkozás, hogy a Nagykörútból csillogó, világvárosias Grand Boulvard legyen. Helyette inkább a pigalle-i értelemben vett vörös lámpás irányba indult el a környék. Olcsó kukkoldák, szexboltok, peep show-k sorakoztak egymás után. De az átkot ezek sem tudták megtörni, alig maradt belőlük valami. Mára az egész úton egyetlen hely maradt a Mester utcával szemben, ahol félpercenként 100 forintért csajokra lehet kiverni. De gyorsan meg is kongatom a vészharangot, mert a kiírás szerint kétségbeesettebben keresnek táncoslányokat, mint a Művész mozi jegyszedőket. Pedig ott azóta keresnek alkalmazottat, mióta az eszemet tudom.
Jelenleg az üzletek jelentős része üresen áll, kiadó. A plázakorszak előtt sem volt rózsás a helyzet, ami azóta még tovább romlott. Ráadásul az utcai üzletek elavultak, jogviszonyuk sokszor zűrös, az épületek állapota a környezetével együtt gyorsan romlik. Az eklektikus stílusban épült házakat beborítja az ősretek, illetve a mára bezárt boltok foszladozó cégérei, reklámtáblái, hirdetései, matricái. A köztéri mosdók talán sosem voltak nyitva, lépcsőiken általában halomban áll a szemét és az ürülék.
Bizonyára a plázák fojtották meg a korábban sem túl ütős körúti kiskereskedelmet, bár az mindenképpen különös, hogy minél messzebb megyünk a Westendtől, annál lepusztultabbak és kihaltabbak a körút kirakatai, és a Corvin Pláza megnyitása előtt és után is ugyanolyan lehangoló a Ferenc körút és környéke.
Mostanra kizárólag a csóróságra vagy kifejezetten a reménytelen szegénységre specializálódott üzleti vállalkozások állnak ellen a pusztulatnak.
Zálogházak, a sorban nyíló 4es 6os és Ördög Gödör nevű tinédzseritatók, a 290 forintos Jägermeistereikkel, a turkálóknál is sokkal szegényesebb angol használtruhaboltok, a használt mobiltelefon-boltok, az 1 eurós üzletlánc a Hitler-bajszos Magdi anyussal, a világ valószínűleg legrosszabb gyrososai a mocskos utcai nejlonsátraikkal és a besötétített dohányboltok, amik megadták a kegyelemdöfést az utcai újságosbódéknak, így azok lelakatolva állnak az összetört telefonfülkék mellett minden második sarkon.
A városi legendákban szereplő századfordulós pezsgő kulturális és éjszakai életnek nyoma sincsen. Rossz presztízsű színházak és pár megmaradt art mozi küzd az életben maradásért, értékelhető műalkotás sem nagyon áll a belvárost átszelő útszakaszon. Sőt, a rengeteg kocsma, étterem, kávézó közül nem tudnék kiemelni egyet sem, amibe hajlandó lennék beülni. Pedig húsz évig laktam a Nyugati és az Oktogon között. De ez egy olyan kellemetlen hely, ahol még nosztalgiázni sem lehet. És még azt a pár vendéglátóhelyet is lehúzza a környezet rohamos pusztulása, ami értékelhető lenne.
A Nagykörút számomra legszomorúbb időszaka az a pár év volt, mikor az utolsó szívderítő elemét, a József körút 47-nél álló Kiss György-szobrot, a Kakastolvajt is ellopták. Az egyik legcsodálatosabb budapesti köztéri szobor később megkerült. Valami tök véletlen folytán a Körútnak pont ezt a pici, 100 méteres szakaszát, a 32-esek terét, a nyolcadik kerület kapuját, a Lőrinc pap tér környékét és főleg a hihetetlenül vicces és elképesztően komoly Liss márkaboltot őszintén imádom.
Ettől még tényleg sokszor megfordul a fejemben, miközben utazom a Combinón, hogy ennél jobb lett volna, ha annak idején megvalósul Reitter Ferenc álma. A mérnök a Nagykörút helyére hajózható széles csatornát tervezett a partján grandiózus bérpalotákkal. Ami majdnem meg is valósult. Ha akkor van rá pénz és bátorság, akkor most nem ülhetne átok Pest ütőerén.
Ugye mindenki látott ‘kiss cam’-et működés közben valamilyen amcsi sporteseményen: a kamera körbepásztáz, és akiken megáll, azoknak illik smacizni egyet. A zöld pulcsis úriember viszont ezzel nem törődve telefonált volna, ám a Bulls kabalafigurája, Benny nem hagyta annyiban a dolgot..
Reggel az állami hírügynökség még az eurót ünnepelte azzal, hogy milyen jól tartja magát.
A Watch Dogs nevű videójátékban villant fel Kerényi Imre halhatatlanná vált levelének egy részlete, amiben a Magyar Krónika indulása mellet érvelt. Az képet az IDDQD blog Facebookjára posztolták, valószínűleg a magyar verzió fordítói voltak ilyen viccesek.