Adam Paszternak

                              Az állami gyerek valóság-show

Történt a vidéki kisváros melletti faluban, hogy három fiatalkorú egy hajnalon betört a helyi 100-as boltba. Amit tudtak szatyrokba pakoltak, majd a csomagokkal leültek a falu központi buszmegállójába, várni az első buszt. Három gyerek, hat-hét, főleg játékokkal, cigivel teli pakkal hamar szemet szúrt az arra cirkáló rendőrjárőrnek. Később mikor megkérdezték, hogy hova indultak a lopott cuccal, csak annyit mondtak, hogy el.
A három gyerek állami gondozásban élt, formáját tekintve lakásotthonban. Azóta már valószínűleg börtönben élnek.
Számomra, aki már több mint tíz éve vagyok úgynevezett átmeneti otthonban nevelő, nem meglepő betörésük, majd az azt követő cél nélküli világgá indulásuk.

Az átmeneti otthon egy sziget a család és az állami gondozás között.
Két lehetőség van, vissza a családba, ez lenne a cél, illetve a másik, az állami gondoskodás, hát, rögösebb útja. Az átmeneti otthonba sokféle ok miatt kerül gyerek, rengeteg szomorú történet.
Most mégis inkább arról beszélnék, hogy milyen lehetőség kínálkozik egy magára hagyott gyermeknek, ha elhagyja az átmeneti otthont, és az állami gondoskodás keze alá kerül.
Ma, egy magára hagyott testvérpárnak, akiknek az anyja prostituált, az apjuk alkoholista, erőszakoskodó volt, és jelenleg börtönben van, az új nevelőapa pedig anya stricije, a következő lehetőség nyílik.
Ha még 12 év alatt vannak, nevelőszülőknél helyezik el őket. Van még a lakásotthon, és a nagyobb létszámú gyermekotthonok. Jelen írásomban én most a lakásotthonokkal foglalkozom.

„ A lakásotthon olyan gyermek-otthon, amely legfeljebb 12 gyermek, otthont nyújtó ellátását biztosítja önálló lakásban, vagy családi házban családias körülmények között. … A lakásotthoni elhelyezés a gyermekek szempontjából előnyösebb, mint a nagy létszámú gyermekotthoni elhelyezés. Nagyobb teret biztosít az egyéni törődésre, fejlesztésre, több lehetőséget kínál a személyes kapcsolatok kialakítására, a szeretetteljes légkör, az érzelmi biztonság megteremtésére. A családi forma jobban elősegíti az önálló életre való felkészítést, a lakóközösségbe sikeresebb integrációt.” – olvasom az interneten is fellelhető 2004-es jelentésben.

Ez olyan szép, hogy a könnyem kicsordul. Sajnos a valóságban ez ritkán valósul meg, olyannyira hogy kínomban nevethetnék is a fentieken, de nincs kedvem, mert gyermekekről van szó.
Félreértések elkerülése végett tisztázni kell, hogy a lakásotthon ötlete nagyon tetszik, a nagy létszámú, rettegett hírű gyermekotthonokkal szemben egy álom a szomorú sorsú gyermek számára, és jómagam támogatom is a dolgot, de le kell szögezni, és a tapasztalat mondatja velem, hogy a jelenlegi állapotok szerint a lakásotthonok nem jelentenek jó megoldást az állami gondozás terén, amin változtatni kell, de semmiképpen sem megszüntetéssel.

Mi a gond a lakásotthonokkal?

Nem sok, de ami van, az benne is van a Szervezeti és Működési Szabályzatokban. Miszerint 12, nem átlagos sorsú, és finoman fogalmaztam, gyermekre egy nevelő, általában ő az otthon vezetője is, és három gyermekfelügyelő jut. A gyermekfelügyelő mos, főz, takarít. Napszakonként váltják egymást, és napszakonként egy van beosztva.
Éveken keresztül.

Szóval sok a meló, olyannyira, hogy a főzés, mosás után, már le is jár a munkaidő. A nevelő meg már hazament.
Na, most akkor, még egyszer. Van egy ház, ahol ne legyen 12, csak tíz, családjukból különböző, nagyon rossz dolgok miatt kiemelt gyerek, különböző életkorban, de inkább a 12 felett a 21-ig, meg van egy nevelő, és egy gyermekfelügyelő.
Éveken keresztül.
Gondoskodás, felelősség.

Ezt valaki komolyan gondolta, hogy eredményes lehet?
Ez gyermekmegőrző. Jó esetben.
Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyermekfelügyelő örül, ha elvégzi a mindennapi alap dolgokat, és örül, ha ebben nem zavarják. Ennek megfelelően nem gond, ha nincs otthon a gyermek, akinek éppen akkor tanulnia kellene, csak hát nincs kivel, mert arra nincs ember felvéve, a gyermekfelügyelőnek meg erre, még ha ideje is lenne, nincsen képesítése, mert nem kell.
Nem tanár.

A lakásotthonos gyerek csavarog, cigizik, iszik, szexuális életet él, majd gyermeket vár. 14 évesen.
Eszköz a fegyelmezésre az egy szál nevelő kezében?
Mi? Mivel fenyegeti?

Ennél rosszabb már nem történhet a gyerekkel.

Ne felejtsék a 2004-es jelentésben írottakat:

„ Nagyobb teret biztosít az egyéni törődésre, fejlesztésre, több lehetőséget kínál a személyes kapcsolatok kialakítására, a szeretetteljes légkör, az érzelmi biztonság megteremtésére.”

Ismétlem: az egy nevelő, meg az egy gyermekfelügyelő.

Mit tehetünk?

Több mint tíz éve dolgozom átmeneti otthonban, mint nevelő.

Az átmeneti otthonokban négyfős csoportokra valamilyen furcsa okból a törvény egy nevelőt ír elő. A mi 12 fős otthonunkban három nevelő tanár dolgozik. Pár éve telt házasok vagyunk, így minden nevelőre jut négy gyerek, akiért felel, akinek figyeli a tanulmány előmenetelét, akivel tanul, akinek megnézi a táskáját, hogy bent van-e a testnevelés cucc, megvan –e a tolltartója, kell-e holnap beadni valamilyen pénzt, leadja a továbbtanulási papírt, és tudja, hogy hol van most a neveltje.  A gyerek meg elmondja, hogy tegnap látta anyát, szerelmes belé ez a fiú, és amúgy szar az élet.
A létszám ideális, az eredmények ragyogóak. Négy gyerekkel játék olyan kapcsolatot létrehozni, amely gyümölcsöző tud lenni, ha mégsem megy, még így is tudunk cserélni a kollégákkal, a lényeg a gyermek előmenetele.
És sikeres lenne, ha nem járna le a kiszabott idő, és nem kerülne a gyerek lakásotthonba, ahol ezt a megszokott, jól működő rendszert nem egy működésképtelen látszatmegoldás váltaná fel, ahol az állam a többféleképpen sérült gyermekek megőrzőjeként funkcionál.

A lakásotthonokba sürgősen több, szakértelemmel rendelkező ember kell.

– Tanárbá, az átmenetiben volt a legjobb egész életemben. – mondta a lány, aki, bár csak maximum másfél évet lehet lenni az otthonban, az emberiességből fakadó csalás miatt hármat lehetett, és hatodikban kitépte az osztálytársa haját, mert az lekurvázta az anyját, aki prostituált volt valóban, és mikor találkoztam a lánnyal már ő is prostituált lett.

Az átmeneti otthonból lakásotthonba került.

Végső adalék, bezárni a kaput:

Mikor azt gondoltam, hogy nem maradhatok csendben tovább, és valakinek írnom kell erről, és keresgéltem az interneten, akkor akadtam bele, hogy Nyíregyházán a görög katolikus egyház üzemelteti a lakásotthonokat, és nyertek egy csomó pénzt a már elavult lakásotthonok helyett új, korszerűek létrehozására. Igen ám, csak a település, ahol kinézték a telkeket, pár nap alatt oly mértékű aláírást gyűjtött össze, hogy végül meg kellett hiúsítani a tervet. A lakossági fórum előtt, amelyen végül a tervezők meghajoltak a népakarat előtt, az ott élők véleménye az volt, hogy nem lenne ez olyan nagy baj, még talán el is fogadnák, ha kijjebb, a település szélén épülnének meg ezek az otthonok.

Na, igen. Így nehéz. Van viszont egy nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatban. Örökké nem fognak a falu végén lakni ezek az állami gondozott gyerekek, hanem felnőnek, és bejönnek a kényelmes, polgári életbe, tele daccal, dühvel, sértettséggel, bosszúvággyal, mindenmindeggyel.

Mint a pécsi polgármester lányának a támadója.

Miskolc – A legfrissebb információk szerint augusztus végéig megkapják a pedagógusok a cafetériát.Mikor kapják meg a pedagógusok azt az Erzsébet-utalványt, melyet korábban pedagógusnapra ígért a kormány? – kérdezték lapunktól olvasóink. Az utalvány tulajdonképpen az étkezési hozzájárulás kompenzálása lenne, mellyel korábban az önkormányzatok támogatták a nevelőket. Az iskolák állami átvétele után azonban az új fenntartó, a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) nem biztosította a pedagógusoknak tovább a kedvezményt.

A kérdéssel Bodolay Zoltánhoz, a Pedagógusok Szakszervezete megyei elnökéhez fordultunk, aki elmondta: legutóbbi információi szerint a pedagógusok augusztus 31-éig kapják meg januártól visszamenőleg a béren kívüli juttatásukat. Mint fogalmazott, az egésznek annyi a szépséghibája, hogy csak azok kapnak majd Erzsébet-utalványt, akik az elmúlt években is részesültek kedvezményben. Pedig a kormányzati kommunikáció szerint azért kellett az iskolákat állami fenntartásba venni, hogy megteremtsék az esélyegyenlőséget. Ennek szellemében tehát a cafetériából is egyenlően kellene részesülniük a pedagógusoknak, jelezte az elnök, hozzátéve: a kollégákat egyébként rendkívül felháborítja a béren kívüli juttatással kapcsolatos huzavona.

Kérdeztük tőle azt is, hogy a hírekben olvasható pedagógusnapi jutalmat, azaz a bruttó 3333 forintot megkapták-e a nevelők. Bodolay Zoltán szerint ez a jutalom csak kacsa volt, valaki bedobta a köztudatba, hogy bosszantsa a pedagógusokat, ugyanis egy fillért sem kaptak.

ÉM-HE

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

KTamas shared this story from // megjegyezném, hogy....

scheerti:

Nemrég volt 70 éves az LSD, egész éjjel azon gondolkodtam, vajon adott-e ki emlékbélyeget a Magyar Posta a jeles évforduló alkalmából?

„…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.
Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.” 

Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770–1919. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma, 2003. 146. p.

Az alagút bejárata

Kétoldalt biztonsági beállók, ha jönne a vonat

Az alagút vasgyári kijárata

• Milyen lesz a közlekedés a vasgyári kolóniában?
• Sajó-völgyi Regionális Vasút
• Észak-déli városi vasút
• Programajánló: családi kerékpáros buli a Vasgyárban

Összekente. Nem kaszinótojással: bélsárral. Ami a szájából jött. Csak remélni tudom, hogy nem a lelkéből. Mindent, amit eddig, s mindent, amit eztán: nemzeti hősök, jelképek során pállik fekáliája szaga, mert telefröccsentette. Nem kellett volna. Konzervatívnak meg kereszténynek lenni pláne. Csak embernek, akinek jelent még valamit az a szó, hogy méltóság. A másiké.

Élő Gábor főszerkesztő (MNO)

Kilenc mondat – egy Kerényire

Most akkor ki van adva rá a kilövési?